Épp az üzletben fővök a 40 fokban, de inkább vágynék haza, mert ugye a szülinap… és rengeteg teendő vár otthon!
De itt kell lenni, ki kell tartani… Mert nem csak íratlan a szabály, miszerint ötig tart a nyitvatartási idő. Persze ki lehet írni valami kamut az ajtóra, de az meg milyen már!?!
Amikor másnak dolgozol, gondolkodás nélül lelépsz az első adandó alkalommal, mert úgysincs senki! Aztán mikor már magadnak csinálod, akkor kitartasz, ha nincs senki is, mert soha nem lehet tudni!
Nem egy nap járok úgy, hogy két vevőből lesz meg a napi bevétel, ami olykor jobb, mint 5 emberből. Ezért itt kell, lenni, az esélyt meg kell adni. És bár agyban máshol vagyok mikor nincs bennt vevő, testemmel jelen vagyok és kitartok.
Én odanézek a táskás polcra és kapásból hazavinnék 5-6 darabot, a vevő meg azt mondta ma nincs valami nagy felhozatal… Mikor elment, összeszámoltam, hogy 47 darab táska van az üzletben… Meg 200 darab ruha és megannyi bizsu és csecse-becse…. Nem számosítom milyen összegű pénzem áll benne… De nem kapom fel a vizet, nem motyok még halkan sem, gondolatban sem, hanem kedvesen invitálom, hogy jöjjön be máskor is! Nézzen szét és hátha talál legközelebb, mégha most nem is járt sikerrel! 🙂